A választásokat követő időszakban számos befektető figyelme Magyarország felé terelődött. A főbb kérdések arra irányulnak jelenleg, hogy a politikai irányváltást követően miként és mikor lehet kiszámítható szabályozási, hatósági és üzleti környezetet kialakítani.

Az eddig ismertté vált kormányzati tervek számos olyan célt kijelöltek, amely befektetői szempontból kedvező irányt jelezhet: a befektetői bizalom helyreállítását, az adminisztratív terhek csökkentését, kiszámíthatóbb üzleti környezetet, energia- és infrastruktúra-beruházásokat, valamint magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek ösztönzését és mindezek mellett az Európai Unióval való kapcsolatok helyreállítását, a támogatások „hazahozását”.

Ez az irány önmagában fontos, de még nem jelent működő befektetési környezetet.

Kellenek-e egyáltalán külföldi befektetők?

Kérdezhetnénk, hogy miért van egyáltalán szükség külföldi befektetőkre? A válasz összetett, de valójában logikus. Magyarországnak olyan volumenű tőkére és tudásra van szüksége, amelyet a hazai költségvetés és a belföldi vállalati szektor önmagában nem minden területen tud biztosítani. Az uniós források fontosak lehetnek, de azok időzítése, feltételrendszere és tényleges felhasználhatósága korlátozott, ezért a külföldi befektetés sok esetben nem ideológiai kérdés, hanem gyakorlati szükségszerűség.

A lényeg tehát nem az, hogy legyen külföldi tőke, hanem az, hogy olyan beruházások érkezzenek, amelyek valódi termelékenységi, technológiai és versenyképességi előrelépést hoznak, amelyekbe a magyar KKV szektor és a magyar beszállítók bekapcsolódhatnak.

Magyarországot nem lehet elszigetelten kezelni

A magyar befektetési környezet megítélése nem választható el a tágabb európai és globális folyamatoktól. A geopolitikai bizonytalanság, az energiabiztonság, az európai versenyképességi problémák, a finanszírozási költségek, az ellátási láncok átrendeződése és az ipari átalakulás mind közvetlenül befolyásolják, hogy milyen beruházások lehetnek reálisan megvalósíthatók Magyarországon.

Magyarország sokat tehet saját jogi és üzleti környezetének javításáért, de a globális és regionális kockázatokat nem tudja jogalkotással, kormányzati programokkal, vagy társadalmi összefogással megszüntetni. Ezért a befektetői döntésekben a hazai szabályozási környezet mellett a nemzetközi környezetet is figyelembe kell venni.

Ennek ellenére Magyarország befektetési szempontból ma is jobb helyzetben van, mint amire az elmúlt évek nemzetközi megítélése alapján a nyugati befektetőktől számítani lehetett. Ugyanakkor ez túlnyomórészt megelőlegezett bizalmat jelent, és az alapvető intézményi értékeket tükrözi.

Fontos, hogy Magyarország továbbra is európai uniós tagállam, szorosan kapcsolódik az európai értékláncokhoz, jelentős ipari bázissal, logisztikai infrastruktúrával, versenyképes adózási elemekkel és releváns műszaki tudással rendelkezik.

A helyes kérdés a befektetések szempontjából nem az, hogy van-e kockázat. A kérdés az, hogy a kockázat miként azonosítható, árazható és kezelhető.

A kiszámíthatóság lesz az első teszt

A következő időszak egyik legfontosabb kérdése a jogi kiszámíthatóság lesz. Az elmúlt években a veszélyhelyzeti kormányzás és a gyakori szabályváltozások nemcsak a befektetői bizalmat gyengítették, hanem sok esetben gyakorlati jogbizonytalanságot is okoztak.

A vállalkozások számára ezek nem elvont kérdések. A gyakorlatban az számít, hogy az elmúlt évek dömpingszerű jogalkotását követően milyen új szabályozás várható és, hogy az eddigi szabályok mennyiben maradnak velünk, továbbá mi történik a folyamatban lévő ügyekkel.

A szükséges új jogszabályok és módosító jogszabályok mennyisége, valamint mélysége rendkívül komoly kihívást jelent a jogalkotó számára, amely kizárólag alapos előkészítést és minden érintett fél bevonását követően lehet kiszámítható módon, a piacok számára is komoly jelzésként megtenni.

A megbízható szabályozási és működési környezet különösen olyan ágazatokban fontos, ahol a beruházások hosszú előkészítést, jelentős finanszírozást és több hatósági jóváhagyást igényelnek. Egy projekt üzleti logikája önmagában nem elég, ha a jogi és hatósági útvonal nem tervezhető.

Az FDI szabályozás továbbra is központi kérdés marad

A közvetlen külföldi tőkebefektetések bejelentése és átvilágítása, vagyis az ún. FDI szabályozás továbbra is meghatározó eleme marad a magyarországi tranzakciók tervezésnek. Magyarországon összetett rendszer működik két párhuzamos és sok tekintetben mégis különböző rezsimmel, amelynek nehézségeit a befektetők már eleve mérlegelik és „beárazzák”.

Bármilyen egyszerűsítés kedvező lenne, de a legnagyobb értéket nem pusztán a szabályok számának csökkentése jelentené.

A valódi érték a kiszámítható szabályokból és átlátható döntési gyakorlatból következne.

A nemzetbiztonsági szempontokat komolyan kell venni, de a rendszer akkor működik jól, ha nem válik általános bizonytalansági tényezővé. Egy befektető számára sokszor nem önmagában a bejelentési kötelezettség és az azt követő vizsgálat jelent problémát, hanem az, ha nem látható előre az eljárás pontos időigénye, döntési logikája és tranzakciós hatása.

A szabályozási kérdések sokszor eldöntik a projektek sorsát

A beruházások és tranzakciók sikere nem egyetlen jogi kérdésen múlik. Az FDI bejelentés, a versenyhivatali jóváhagyás, az ágazati engedélyek, az állami támogatási szabályok, a környezetvédelmi eljárások, a közbeszerzési kérdések és egyéb szektorspecifikus kérdések együtt határozzák meg, hogy egy projekt ténylegesen végrehajtható-e, hogy sikerül-e a befektetés.

Ezeket a szempontokat nem lehet a folyamat végén, technikai részletként kezelni. A szükséges lépéseket már a projekt elején fel kell térképezni és hatékonyan kezelni kell.

Ugyanez igaz a piacra lépési stratégia megválasztására is. Nem mindegy, hogy a befektető új beruházással lép piacra, partnerségben gondolkodik, vagy felvásárlással kíván gyorsítani. A „build, borrow or buy” döntés nem pusztán technikai belépési kérdés. Meghatározza a szabályozási kitettséget, az időzítést, az irányítási struktúrát, a finanszírozást, a felelősségi viszonyokat és a későbbi kilépési lehetőségeket is.

Sok probléma abból ered, hogy a befektető nem, vagy túl optimistán tervez, esetleg spórolni próbál a helyi szakértőkön.

Nemcsak több, hanem jobb beruházásokra van szükség

A beruházás-támogatási politika szintén kiemelt jelentőségű. Magyarországnak olyan volumenű tőkére van szüksége, amelyet a hazai költségvetés önmagában nem tud biztosítani. Az uniós források szerepe fontos lehet, de azok időzítése, feltételrendszere és tényleges felhasználhatósága legalább ilyen lényeges.

A külföldi tőke ezért a jelenlegi piaci realitás, azonban nem mindegy, hogy milyen irányból és milyen jellegű projektekre jön tőke Magyarországra.

Magyarországnak nem sajtóközleményre, hanem olyan befektetésekre van szüksége, amelyek növelik a termelékenységet, erősítik a beszállítói láncokat, javítják az energiaellátás ellenálló képességét, technológiát, kutatás-fejlesztést és magasabb hozzáadott értékű tevékenységet hoznak.

A mennyiség tehát önmagában nem elég. A beruházások minősége, gazdasági beágyazottsága és hosszú távú hatása legalább ilyen fontos lesz. Emellett az is rendkívül fontos, hogy ne csak „gigaberuházások”, hanem a KKV-szektort és a magyar beszállítókat erősítő új projektek is megjelenjenek Magyarországon.

Nincs olyan, hogy nincs kockázat

A befektetők számára a következő időszak egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem érdemes, nem lehet a tökéletes pillanatra várni. Szinte minden piac szabályozott és a szabályozott piacok természetüknél fogva kockázatosak, különösen akkor, ha politikai, gazdasági és technológiai változások egyszerre vannak jelen.

A racionális megközelítés nem az, hogy a befektető megvárja, amíg minden kérdés teljesen egyértelművé válik. Sokkal inkább az, hogy korán feltérképezi a szabályozási kérdéseket, azonosítja a kockázatokat, majd a tranzakció struktúráját a valós működési környezethez és kockázatokhoz igazítja.

A jogalkotó és a jogalkalmazó hatóságok ebben nagy segítségére lehetnek a befektetőknek.

A befektetői lendület akkor térhet vissza, ha a politikai változást következetes és kiszámítható jogalkotás követi, amelyet kiszámítható jogalkalmazás segít majd a jövőben.